, HIMĚS, (hím-ěs) mn. tt. híměs-t v. ~et, tb. ~ek. 1) Hímmel kivarrt, ékesített, tarkázott, festett. Hímes ruha, lótakaró. Hímes művek. Hímes öv. Hímes szövetek. Hímes tojásokat küldeni mátkatálban. Hímes sátor, márvány, palota, asztal. 2) Természeténél fogva tarka, ékes, pettyes. Hímes mezőn sétálni. Hímes paripán nyargalni. 3) Átv. ért. mesterségesen czifra, czikornyás. Hímes beszéd. Hímes szó. Hímes hazugság. Hímes színes igéretek. (Faludi).