, (hi-het-ő-ség) fn. tt. hihetőség-ět, harm. szr. ~e. Valószinüség; azon tulajdonsága valaminek, melynél fogva azt hinni lehet. Bizonyos események hihetősége felől kételkedni. Beszédedben nincsen semmi hihetőség. Különösen: valamely tárgynak, pl. irománynak, oklevélnek eredeti valódisága. Szentirási könyvek hihetősége.