v. HIDEGĚN, (hi-d-eg-ěn) ih. 1) Hideg állapotban, melegség nélkül, föl nem melegítve, melegét vesztve. Hidegen adni fel az ételeket. 2) Átv. ért. buzgalom, részvét, vonzódás, szives nyájasság nélkül. Hidegen maradni a szent oktatás után. Hidegen fogadni a vendégeket. 3) Göcsei tájszólás szerént jelent idegent. Hidegen ember.