, (hig-og-ad v. hig-g-ad = hig-u-ad = hig-v-ad) önh. m. higgad-tam, ~tál, ~t v. ~ott. Mondjuk folyó testekről, midőn holmi idegen részecskéktől megtisztulván világosabb, átlátszóbb szint nyernek. Higgad a felzavart viz, ha fövenye leülepszik; higgad a megtörött bor, ha vizahólyagot tesznek bele. 2) Gyöngűl, lágyúl, tömöttségét vagy merevenségét vesztve elernyed. Higgadnak karjai a folytonos emeléstől. 3) Átv. ért. higgad az ész, elme, menynyiben az eszmék homályából, zavarából kibontakozik, s a tárgyakról világosabb, tisztább fogalmai lesznek; higgad az indulat, azaz csillapodik. Itt a híg gyöknek azon értelme vétetik alapul, mely szerént az valami tisztultat jelent; ellenben a hígeszű melléknévben a hig-nak vékony, ritka, hiányos értelme rejlik. V. ö. HÍG.