, fn. tt. hiencz-ět. Így nevezik a Sopron és Vas vármegyékben lakó ősi németeket, kik ezen vidékeken már a magyarok bejövetele előtt megtelepedtek volt, s kik sajátságos német szólásmóddal birnak. A vidék lakosai csúf néven háromfelé osztályozzák őket: Spiegel-, Mord- és Kotzen-Hienzen. Szinte csúfságból hienczeknek nevezik azon magyarokat is, kik ezen tájakon laknak, és sajátságos nyelven beszélnek, melynek egyik kitünő tulajdonsága, hogy a hosszu é hangzót ie hangzókkal ejti ki, pl. sziep, rietes, iedes stb.