, (hi-ed-el-ěm-ez) áth. m. hiedelmez-tem, ~tél, ~ětt. A Müncheni codexben 1) Am. árnyékoz, megárnyékoz, vagyis árnyék által megfrisít, megenyhít, megvigasztal. "És felségesnek jószága meghiedelmez tenéked" (Et virtus altissimi obumbrabit tibi). Lukács I. 2) Általánosb ért. hivesít, frisít, enyhít. "Hogy mártsa ő ujjának utolját a vízbe, és hiedelmezje meg én nyelvemet" (Ut intingat extremum digiti sui in aquam, et refrigeret lingvam meam). Lukács 16. Mindkettő a Tatrosi codexben. Továbbá "Miután kedig szelletet vött volna, meghiedelmezteték (refrigeratus est), esék ő lábaihoz és imádá őtet." Bécsi cod. Judith XIII. Ismét: "És tön nagy vacsorát és hívá mend a papokat, a bőjt megvégezvén egyembe meghiedelmezék magokat (refecerunt se). Judith VI. Ez értelmekből kitetszik, hogy itt a hideg, hives, hivesit szók hí gyöke rejlik, s különbözik a hisz ige gyökétől.