, (hid-al-ó-s) fn. tt. hidlós-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Göcsejben am. ostoros gyerkőcze, ki már képes a lovakat hajtani, s velök elbánni. Hihetőleg ettől: hidló, s ez ismét vagy hi szótól, melylyel a lovat nógatja, melyet néha meg is kettőztet hi-gyi, innen: higyol, higyoló, higyló; vagy pedig hidló, itt is am. padló az istállóban, a hidlós aki a hidlót tisztogatja. V. ö. HIDÓ.