, (hib-a-az-ik) k. m. hibáz-tam, ~tál, ~ott. 1) Hibában van vagy szenved. Egyébiránt személyről szólva helyesebben hibáz. 2) Köz beszédben használjuk hiányzik helyett, pl. ki hibázott még; nem hibázik már senki? Tárczámból egy 5 forintos bankjegy hibázik. Szabatosság kedveért ajánlatos, hogy a hibáz és hibázik szókat szigorún megkülönböztessük.