, fn. tt. hézag-ot. Molnár A. szerént melléknév, s am. cavus, concavus, inanis, pl. hézag hely (caverna). Így használta Káldi is, midőn határzót csinált belőle: hézagon. Ne merőn, hanem üresen és hézagon csináld azt belül. (Non solidum, sed inane et cavum intrinsecus facies illud. Exod. 27. 8). Jelenleg csak főnévül használják, s am. üresség, nyilás, rés, repedés, törés, továbbá: hiány, valaminek nem léte. Hézagot törni a falon. Hézagot hagyni a faltetőn a gerendák végeinek. Valamely hézagot betölteni, becsinálni, kipótolni. A régi történetek hézagai. Könyvedben nagy hézag van. A halál több hézagot ejtett testületünkön. Ezen értelmezésnél fogva valószinü, hogy hézag, eredetileg hí-szak, hiú-szak volt, s rokon a félszak szóval, mely főnév is, melléknév is. Hézag tehát nem egyéb, mint valaminek hiú, azaz üres szaka, része, valamint félszak, am. ferde, rézsutos vagy féloldal, félrész. Ezen elemzés mellett szól a tájdivatos, s Biró Márton által is használt hízak, hízakos. V. ö. HÍ, HIÚ.