, HÍÁNY, (hi-a-any) fn. tt. hiány-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a v. ~ja. 1) Valaminek nem léte, üresség, szükség. Pénz hiányában lenni. Fában, gabonában hiányt szenvedni. 2) Fogyás, fogyatkozás. Hiányt okozott mindenféle eleségben a hadi táborozás. 3) Valamely tulajdonságnak, szükséges kelléknek nem léte, különösen erkölcsi fogyatkozás. Valamely műnek hiányait kimutatni, megróni. Ezen dologban semmi hiányt nem találok. 4) A szám- és betüvetéstanban némelyek a latin minus műszó magyaritására használják, pl. 10 4 = 6, (mondd: tíz, hiány v. hía négy, annyi mint hat); a plus pedig meg 1 + 1 = 2, (egy, meg egy kettő).