v. HIÁBAN, (hi-a-ba) ih. Hasztalanul, sikeretlenül, czélt nem érve, a föltett szándékot nem teljesitve, azaz valaminek hiával, üresen. Hiába fáradni, beszélni. Hiába járék, mit sem kaptam. Hiába fürdik a csóka, nem lesz hattyú belőle. (Km.). Eben hiába (Km.). Nem hiába csörgött a haraszt, (azaz nem ok nélkül). Itt hiába minden szó, mert így kell lenni. Hiába tölteni az időt, azaz dologtalanul.