, (hev-es) mn. tt. heves-t v. ~et, tb. ~ek. Miben sok a hé, melegség; tüzes. Heves idő, napsugár. Heves égöv. Heves-tüzes. Átv. ért. ingerlékeny vérü, indulatos, hamar fölgerjedő, hirtelen természetü. Heves ember. Heves szónoklat. Heves kutya vak kölykeit hányja. (Km.). Ne légy oly heves, mérsékeld indulatodat. Heves megtámadás.