, (hi-d-eg-ség) fn. tt. hidegség-ět. 1) Valamely testnek tulajdonsága, mely szerént kevesebb meleggel bír, mint testünk azon részei, melyekkel érintkezik. Levegő, jég, forrásvíz hidegsége. Lábak, újjak, fülek hidegsége. 2) Általán, a levegőnek hideg mérséklete, melynek különféle fokai vannak, különösen a hévmérő fagypontján alul levő légmérséklet. Két, három, négy foknyi hidegség. A nagy hidegségtől öszvegiberedtek ujjai. 3) Átv. buzgalom, részvét, vonzódás, nyájasság hiánya, társalgási közönyös magaviselet. Hidegséggel viseltetni a vallás iránt. Hidegséget mutatni az érkező vendégek iránt. Mások nyájasságát hidegséggel viszonozni.