, HEVÜL, (hev-űl) önh. m. hevül-t. Hévvé lesz, azaz a hévség tüzecskéi mindinkább szaporodnak vagy kifejlenek benne. Szeszes italoktól, fűszeres ételektől hevül a vér. Hevül a víz, ha tűzhöz teszik. Átv. ért. felingerűl, sebesebb mozgásba, működésbe jő, indulatra gerjed. Dalra, szerelemre hevülni. Neki hevülni a játéknak, csatának. Valamely sértő szóra fölhevülni. Káldinál: elhevülni, am. hévség miatt oda lenni, elfonnyadni. És mikor a nap fölkele, elhevüle, (t. i. a köves földre esett mag), és minthogy nem vala gyökere, kiszárada. (Márk 4. 6.).