, (hib-a) fn. tt. hibát. Gyöke hib, egyezik a sínai hoe, (error) szóval; megvan a héber ib , aram ejib, arab aib, ugyanazon értelmü szókban (Nagy J.) s eredetileg am. a test súlyegyenének megbillenése, félrebiczczenés, irányvesztés; átvitt és szokott ért. erkölcsi tévedés, gáncs, fogyatkozás, a rendes szabályok elleni cselekvés, kifogás, rosz tulajdonság, testi baj, tökéletlenség. Hibát ejteni, elkövetni, találni. Hibába esni. Hibául tulajdonítani valamit. Nincsen ember hiba nélkül v. embert hiba nélkül nem találni. (Km.). Ennek csak az a hibája, hogy. Sok hibát találtam e műben. A ló hibáit nem lehet könnyen megismerni. Kicsi hiba nem nagy baj v. kicsi hiba kiépüli, (székely km. Kriza J.). Köz nyelven néha am. baj. Nincsen semmi hiba? Azután valami hiba ne legyen ám! Hála istennek, csak hogy hiba nincs.