, elvont gyök, melyből hiba, hibbad, hibban, hibog, hibók, hibóka, hibarcz, s ezek származékai erednek. Jelenti a testnek azon mozgását, midőn félre billen vagy alászáll, midőn rendes vagy egyenes irányából alá vagy ferdére hajlik. Rokon a hiányt, fogyatkozást jelentő hi gyökkel, mennyiben a hibogás, hibbanás nem egyéb, mint a testnek rendes alakjától elhajlása, irányvesztése, és így hiányos állapota. V. ö. HIBA.