, (hev-er-ő) mn. tt. heverő-t. 1) Kényelmesen, dologtalanul vagy pihenés végett fekvő. Pamlagon heverő uracs. Árnyékban heverő malaczok. Munka után heverő napszámosok. Heverő ökör után nem vetnek holdat. (Km.). 2) Haszonvétlenül álló, elhanyagolt, mivel nem gondolnak. Heverő pénz, szerszámok, eszközök. Heverő szántóföldek, melyeket nem mivelnek. Láb alatt heverő edények. Heverő ruhák, am. viseletlenek. 3) l. HEVERÜ.