, (hib-a-as) mn. tt. hibás-t v. ~at, tb. ~ak. Általán, kinek vagy minek hibája, vagy hibái vannak, különösen 1) A bevett szabályok ellen való, azoktól eltérő. Hibás számítás. Hibás utasítás. Hibás nyelven beszélni. 2) Tökéletlen, elromlott. Hibás szemek. Hibás láb, kéz. 3) Feddésre méltó, valaminek okozója. Te vagy a hibás, miért engedted a gyermeket elmenni. 4) Gyarló, bűnre hajlandó; testileg törődött. Hibás ember szegény, nagyon szereti a borocskát. Hibás ember vagyok, nem dolgozhatom. V. ö. HIBA.