, önh. m. hévizál-t. Dunán túli tájszó, s am. heverve, dologtalanul hiába tölti az időt. Eredetileg talán tréfás nyelven és diákosan am. heverizál, (mint patrizál, kurizál, bovizál, bubalizál, mind diákos szójárások), vagy hihetőbben am. héú~ v. hiúizál, mintegy héába tölti az időt; máskép szintén a régieknél: hévolkodik. Csak közbeszédben vagy alsó irásmódban van helye.
"Hitvány legény vagy te, pajtás,
Hogy szeretőre nem találsz,
Nám én csak úgy hévizálok,
Mégis ölöget (eleget) találok."
Népdal (Erdélyi J. gyüjt).