, (het-es) mn. tt. hetes-t v. ~et, tb. ~ek. 1) Egy vagy több héttől fogva élő, létező, tartó. Egy hetes gyermek. Hetes eső. Három hetes csirkék. Kettős ünnep, hetes eső, szolganyugodalom. (Km.). 2) Miből hét van együtt, hétszeres. Hetes rakáskákba rakott almák. Hetesével adni a körtét. 3) Mondják a legkeskenyebb vászonról, mely egyszersmind durvább fonalból áll. Hetes vászon.