, (hiába-való) ösz. mn. 1) Haszontalan, siker nélküli, foganatlan, czélszerütlen. Hiábavaló munka, fáradság, költekezés. 2) Megvető ért. alávaló, hitvány, fölösleges. Minek ez a hiábavaló beszéd? Eredj innen, te hiábavaló. Holmi hiábavaló rongyokra kiadnia pénzt. Nyár és harmat, tél és hó, mind csak hiábavaló. (Kölcsey. Vanitas vanitatum).