, (her-nyó, vagyis her-nyű) fn. tt. hernyó-t, harm. szr. ~ja. Eredetileg hernyű (hernyű), azaz hert (füvet) pusztító nyű. Így használja Káldi. A hernyű maradékját meg-ölte a sáska. (Joel. 1. 4.). A ti olajkerteteket és fügéskerteteket meg-ötte a hernyű. (Amos 4. 9.). Általán am. féregalaku vagy gilisztaforma, gyürüs testű, s különféle szinű és nagyságu lárvája több nemü szárnyas férgeknek és robaroknak, különösen a lepkéknek. Mind ezek a növényeken élődnek, s azokat pusztítani szokták. Selyembogár hernyója. Közölök azokat, melyek megszőrösödnek, papmacskák-nak hívják. V. ö. HER, 2).