, (herczeg-ség) fn. tt. herczegség-ět, harm. szr. ~e. 1) Herczegi főméltóság, főrang, mely egyszersmind czimül szolgál. Herczegséged. Cs. kir. főherczegséged, (fönséged). 2) A herczeg czímü uralkodó fejedelemnek országa, birtoka. Szászkóburg-gothai, nassaui herczegség. Németszövetségi herczegségek. V. ö.HERCZEG.