, (her-e-el-ő) fn. tt. herélő-t. Személy, ki a hímállatok heréit kimetszi, kiveszi. Kakasherélő, bikaherélő. Különösen így nevezik Felső-Magyarországban, és Dunán túl azon vándor idegeneket, pl. morvákat, stajereket, kik tavaszszal faluról falura járnak, s a kandisznókat herélik, vagy az emsék görgőjét (zúgóját) kiveszik. Kanherélő. Minden kézre bízni az életet félő; más a tanult orvos, más a kanherélő. (Kresznerics). Kanherélősipka, milyent a kanherélő stajerek és hienczek viselnek.