, fn. tt. herczeg-et v. ~ět, harm. szr. ~e v. ~je. Német eredetű, (a német nyelvészek elemzése szerént Herr, [régiesen heri] és zíehen, [régiesen tiuhan, teohan] szókból származva, [így a latin dux is duco-tól ered]; tehát Heer-zog, am, hadvezér, szlávul vojvoda), de régen meghonosodott szó. 1) Am. a szoros ért. vett német herzog, azaz oly tartománynak független fejedelme, mely herczegségnek neveztetik, Heyse szerént rangban a választó fejedelem (Kurfürst) és nagyherczeg (Groszherzog) után. Nassaui herczeg, meklenburgi, szász, meiningeni, szászaltenburgi, limburgi, szász-, koburg-gothai, braunschweigi stb. herczeg. Vannak nagyherczegek is: szászweimári, badeni, hesszeni, luxemburgi stb. nagyherczeg. 2) Am. a szoros és szokott ért. vett német,Prinz, azaz uralkodó fejedelem gyermekei és rokonai. Örökös herczeg, koronaherczeg; különböztetés végett: főherczeg (austriai). Csász. kir. főherczegek; fenséges főherczeg. 3) A német,Fürst szűkebb értelmében, a birodalomnak vagy országnak legfelsőbb rangu nagyja, első rangu czímzetes országnagy, kinél a grófok és bárók alantabb állanak. Herczeg Eszterházy, Pálffy, Batthyány, vagy a köznép nyelvéhez hűbben: Eszterházy hg. Pálffy hg. stb. Magyarország herczeg primása.
,Fejedelem értelemben eléjön régen a Tatrosi codexben is: "Mert te belőled jő ki herczeg, (Erdősynél már fejedelem), ki bírja en népemet Izraelt."