, 1) Elvont gyök; jelentése erő, különösen férj- v. hímerő, s rokon a görög ανηρ, latin vir, német Herr, török er, erkek stb. szókkal. Származékai here, herél, hergel, hersent, herész, heréczel stb. 2) Elavult fn. mely csak öszvetételben és némely belőle képzett szókban divatozik, s jelentése: fű v. fűféle növény (cser, sarj), s megvan különösen a latin herba szóban is. Ide tartoznak: lóher, (túl a Dunán), hervad, herkél, hernyó (her-nyű), herehura stb. Rokonai har, haraszt szóban, hir, húr a növényeket jelentő gólyahir, csíbehúr szókban. V. ö. SARJ, CSERJ. 3) Hangutánzó, melyből hereg, herbekk, herákol, herczehurcza, herde, herdel, herécsel, herjó, hergeduda, hergel, herget, herseg stb. erednek. Rokon vele a mély hangu: hor (hornyol, horzsol). Egyébiránt valamenynyinek alapfogalmát az r hang teszi. V. ö. R betü. 4) Több helynevek gyöke, ú. m. Heréd, Herény, Heresznye, Herend, Hernye, Hernyék, Herpály, Herpenyő (folyó).