v. HENTERĚG, (hem-t-ěr-ěg) önh. m. hentěrěg-tem, ~tél v. hentěrgěttem, hentěrgět-tél, hentěrgětt, htn. ~ni v. hentěrgeni, v. hentěrgni. Tulajd. ért. állatokról mondják, midőn fekvő helyzetben testeiket forgatják, hömbölygetik, hol egyik, hol másik oldalra, hol előre, hol hanyatt fordulva hánykolódnak, forgolódnak. Henteregnek a sárban fekvő disznók. Hentereg a heverő ló. Ágyban henteregni. Kinjában a földön hentereg. Részegen henteregni az utczán. Rokon vele a fentereg, mely tulajdonkép ferteng, ferteneg, s köz szokás szerént átvetve: fetreng. Szélesb és átv. ért. elhanyagolva, megvetve, segély nélkül hever, fekszik, romlik, veszendőben van, láb alatt, útban akadályoskodik. A szegény árvákat, betegeket uton utfélen henteregni hagyják. Ruháit itt-ott a szögletekben henteregni láttam. Hát ezen edények miért henteregnek itten? Ugyan ne henteregj lábam alatt.