v. HENTĚS, (hem-t-es.v. hem-t-ő-s, v. hám-t-os) fn. tt. hentes-t, tb. ~ěk. 1) Disznóöléssel foglalkodó; innen disznóhúsfüstölő, disznópecsenyesütő, disznóhús-, és szalonnaárus, szalonnával kereskedő. Némelyek hántos szóból származtatják, aki mintegy hántja, lehántja a leölt disznót, vagyis elválasztja annak szalonnáját a húsától, s minden egyéb és nagyobb részeket egymástól, ez értelemben megfelel a franczia charcutier szónak (caro és cutis vagy -cutio latin szóktól. 2) Átv. ért. kontár, mesterségében ügyetlen ember. Pörhentes am. pörnyúzó, rosz ügyvéd.