, (henger-bócz) ösz. fn. Dunántúl am. oldalaslag lefelé való hempelygés, pl. midőn a gyermekek valamely domb oldaláról, vagy széna-, szalmakupaczról alágurgulnak. Különösen, hengerbóczot hányni, am. seggen ülve, s térdeit öszvefogva magán hátrafelé egyet vagy többet is vetni. Ez a bukfenczczel ellenkezik. V. ö. BUKFENCZ.