, (hely-ség) fn. tt. helység-ět, harm. szr. ~e. 1) Széles ért. társaságban élő családok által lakott hely, pl. városok, falak, népes puszták. A hegytetőről látszó helységek. Több helységen keresztül utazni. Csongrád megyében kevés, de igen nagy helységek vannak. 2) Szorosb ért. falu. Jobbágyhelység, nemeshelység: Helység birája. Helység rétje, erdeje. 3) Faluban lakó közönség. Helység költségén utazni. Helység rovására inni. A helységet országos munkára, utcsinálásra parancsolni.