, (ho-at-al) önh. m. hátal-t. 1) Hátra felé megy, vonúl. Hátalt volna, ha hasát verték volna. (Km.). 2) Hátat fordít. Képzésre hasonló farol, oldall igékhez. 3) A Hegyalján am. hátán visz, czepel valamit. Egy nyaláb füvet hátalt. (Kassay József). 4) Meghátal, a székelyeknél és Tisza mellett am. a hátát meghusángolja.