, (hely-h-ez-tet) áth. és mivelt. m. helyheztet-tem, ~tél, ~ětt. Alakja szerént miveltető volna, t. i. valamit bizonyos helyre tetet, állíttat, igazíttat. De a köz szokás inkább csak áthatólag használja, helyez v. helyhez értelemben. Eléjön már 1490-ben a Mátyás király halálára írt emlékversben.
"Hatalmasságodat jelentéd,
Bécsnek hogy városát te megvennéd.
Ékes sereged ott feletted
Királyi széked benne helyheztetted."
Meditationes Joannis de Turrecremata.
Jegyzet:,oth felethed irásból látszik, hogy valamint oth szóban a th kettőztetés helyett van írva, mint számtalanszor a régiségben, úgy felethed szóban is.