, fn. tt. hely-et v. ~t, tb. ~ek, harm. szr. ~e. Gyöke, vagyis gyökeleme he, rokon a felszint, tetőt jelentő ha, ho, hé gyökökkel. 1) Tér, melyet valamely test elfoglal, betölt, vagy melyen valaminek lennie, állania, fekünnie stb. kell. Kályhának szegletben, ablaknak falon a helye. A széket, asztalt helyére tenni. Hivatlan vendégnek ajtó megett a helye. (Km.). Kis helyen sok jó ember megfér. (Km.). Szűk hely, tágas hely. Magas, alacson hely. Minden szentnek van mennyországban helye. (Km.). Helyén van az esze. Csak hűlt helye maradt. Eb helye. (Km.), ezt tréfásan akkor mondják, midőn valaki dicsekszik, hogy jól lakott vagy valamit megevett. Pokol a helye. 2) Tér, melyen valami létezik, történik. Kikötőhely, kiszállóhely, küzdőhely, lakhely, lapdázóhely, mulatóhely, műhely, nézőhely, őrállóhely, rejtekhely, sebhely, révhely, sétahely, tekézőhely, tűzhely, csatahely, vásárhely stb. 3) Valaminek hátramaradt nyoma, bélyege. Sebhely, himlőhely, fekhely stb. 4) Város, falu, puszta, vár stb. hol emberek laknak, tanyáznak. Jó hely Buda. (Km.). Pest nagy hely. Népes hely. Erős hely. Kerített hely. Innét több városok és faluk nevei Vásárhely, Szombathely, Várhely, Szerdahely, Újhely, Udvarhely stb. 5) Jobbágytelek. Egészhely, félhely. Két egészhelyet bírni. 6) Hatóság, kormányszék. Legfensőbb hely. Felsőbb helyre folyamodni. 7) Valamely személy rangbeli vagy hivatalos állapota, állása vagy maga a hivatal, rang. Magas helyre jutni. Fő helyen levő urak. Valakinek helyébe mást tenni, állítani. Üres helyeket új tisztekkel betölteni. Innen: helyettes, helytartó. 8) Kitünő állapot, jelesség. Helyén van az esze, szive. 9) Jelent néha időt, alkalmat. Erről most nincs helyén szólani. Majd lesz hely annak eléadására is. Itt tréfának nincsen helye. Tréfa maga helyén jó. (Km.). 10) Valaminek oly állapota, melynek a sorban, rendben az az igazi helye, mely azt leginkább megilleti; innen mondjuk: helyre igazítani, helyreütni, helyrehozni valamit, t. i. az őt megillető helyre; helyt adni valaminek, az őt megillető helybe igtatását megengedni, különösebben: helyesleni; s ebből származik a javalást, dicsérést jelentő helyěs, (= helyén levő); helyesen; helyben hagyni am. jóvá hagyni; és helyt állani, az őt illető helyen állandóan megmaradni, onnan semmi által magát eltántorittatni nem engedni. Megjegyzendők ezen öszvetételek: helylyel-helylyel, helylyelközzel, azaz itt-ott, némely helyeken vagy időben. Személyragozva és benmaradó raggal helyemben, helyedben, helyében stb. am. személyemben, személyedben, személyében stb. Hát te mit tennél helyemben? Ha én helyében volnék, máskép tennék. A tárgyeseti ragra nézve a szokás oda látszik hajlani, hogy tulajd. értelemben helyet, átv. ért. pedig helyt használ, pl. helyet változtatni, helyet adni valakinek a szobában; helyt adni más állításának, helyt állani.