, (hely-ez-et) fn. tt. helyezet-ět, harm. szr. ~e v. ~je. 1) Általán állapot, mely valamely személy vagy tárgy által elfoglalt helyre vonatkozik. 2) Különösen, meghatározott állása, fekvése valaminek. Egyenes, ferde, visszás helyezetben álló katonák. Ezen helyezetben maradjatok. Más helyezetbe tenni valamit. 3) Azon határvonalak, melyek valamit környékeznek. Szűk, szoros, tágas helyezet. Ezen városnak kedvező helyezete van a kereskedésre. 4) Átv. ért. körülmény, sors, hivatal. Helyezetem nem engedi, hogy utazni menjek. Kényelmes, veszedelmes, terhes, sujtó helyezetben lenni. Jó helyezetbe jutni. Öszvevonva: helyzet.