, (hely-ětt) névhatárzó. 1) Valakinek személyében, nevében, rovására, pótlására. Személyragozva: helyěttem, helyětted, helyětte stb. Apja helyětt a fiú jött. Péter helyětt Pált küldötték. Helyětted is dolgozom. Ki helyětt fizetsz? 2) Valami gyanánt, valamit pótolva. Pénz helyett gabonával fizetni. A helyett, hogy iskolába menne, csavarog. Robot helyett napszámot fizet. 3) Bizonyos helyen. Mindig egy helyett árul a vásárban. Más helyett lakik minden évnegyedben. De ezen értelemben jobb: helyütt.