, (hely-ěs) mn. 1) Minek v. kinek külső alakja idomos, arányos, s minden részeire nézve illő helyet foglal. Helyěs arcz, leány, ifjú. Helyěs szoba. Helyěs kocsi, szerszám. Helyěs öltözet. 2) Jeles, derék, kitünő, a dologhoz tartozó, szabály szerénti. Helyěs beszéd. Helyěs szini eléadás. Helyěsirás. Helyěs gondolat. Ez már helyěs. Helyěs! Ez értelemben a közös szokás zárt ě-vel él. A kiejtési különbséget a tulajdon és átv. értelem teszi. Úgy van ez a hěgyes szónál is, mely midőn am. montosus, nyilt, midőn pedig am. aculeatus, cuspidatus, zárt ě-vel ejtetik. Hěgyes vidék, hěgyěs kés.