, (hely-beli) mn. tt. helybeli-t, tb. ~ek. 1) Bizonyos helyen létező, tartózkodó, lakó; nem idegen, nem jövevény. A város helybeli lakosait felírni. Helybeli tisztviselő, igazgató, pap, mester. 2) Bizonyos helylyel szoros öszveköttetésben levő, arra vonatkozó. Helybeli viszonyok, körülmények, akadályok. Helybeli tukvány v. intézvény. (Platztratte). Helybeli utalvány. (Stellzettel).