v. HĚGYETLEN, v. HÖGYETLEN, (hegy-et-len) mn. tt. hegyetlen-t, tb. ~ěk. 1) Minek hegy nevű magas földdomborodásai nincsenek, azaz egyenes, sík, róna. Hegyetlen Csalóköz. Hegyetlen alsó tiszai vidék. 2) Csúcstalan, tompa, csonka végű. Hegyetlen kés, tőr. 3) Átv. ért. elmésség nélküli, élcztelen. Hegyetlen czélzás.