, (haza,-fiú-s-kodik) k. m. hazafiúskod-tam, ~tál, ~ott. Hazafiságot mutat, de inkább csak szájjal, mint tettel. Ezekre irá Vörösmarty:
"Kértek, s a haza kér, firkáltok, s a haza buzdít;
Csizmátok nincsen, s a haza álljon elő.
Áldoztok bogarat, s azt a haza nézze tuloknak:
Szándéktok jó volt, s a haza áldjon ezért?"