, (héj-az-atlan) mn. tt. héjazatlan-t, tb. ~ok. 1) Minek héjazata nincsen; fedetlen, tetőtlen. Héjazatlan falak. Héjazatlan várromok. 2) Minek héját le nem húzták. Héjazatlan kenyér, gyümölcs, fa. Rokon értelmüek vele: hámozatlan, hántatlan, hüvelyezetlen.