, (ház-beli) mn. tt. házbeli-t, tb. ~ek. Házhoz tartozó, házban levő. Házbeli eszközök, bútorok. Személyragozva 1) házbelim, házbelid, házbelije stb. s ekkor főnév gyanánt használtatik, pl. minden házbelimet elárverezték, 2) házambeli, házadbeli, házabeli stb. pl. az én házambeli bútorok újabbak a te házadbelieknél.