, (hé-ka) indulatszó, mely meghitt személyhez, közel baráthoz intézett hizelgő felszólitást, kérdést, felkiáltást, s némileg csodálkozást jelent. Hékám, Abaújban inkább csak ifjak között am. kedveském, hallod-e, hékám. Szabó Istvánnál Odüssea forditásában am. a görög παπαι, latin papae. Ó hékám, milly őrűltté tőn Zeüsz atya engem.