v. HÉBENHÓBAN, (hébe-hóba) ösz. ih. 1) Tulajd. melegben, hidegben, nyáron, télen. 2) Szokottabb értelemben: néhanéha, olykor-olykor, helylyelközzel. Máskép: hébekorban. E második értelemben a hó időt, kort jelent általán, s a hé csak ikertársa, mint ezen szókban: téltúl, tétova, szanaszét, a tél, té, szana szók.