v. HĚGYĚSSÉG, v. HÖGYÖSSÉG, (hegy-ěs-ség) fn. tt. hegyěsség-ět, harm. szr. ~e. 1) Csúcsosság, vagyis tulajdonság, melynél fogva valami hegyes, csúcsos, szurós, bökős. 2) Átv. ért. a büszkeségnek, nyalkaságnak, rátartósságnak azon neme, midőn valaki lábujjakon, lábhegyen, és egyenesen jár. Máskép: hegykeség. V. ö. HEGYES.