v. HĚGYĚZ, v. HÖGYÖZ, (hegy-ez) áth. m. hegyez-tem, ~tél, ~ětt (ött). 1) Valaminek csúcsos véget csinál. Hegyezni a kardot, szeget, tőrt. Hegyezni a baglyát. 2) Valamit hegyesen tart, fölfelé merevít. A félénk ló hegyezi füleit. 3) Átv. ért. hegyezni a járást, tánczot am. lábhegyen, nyalkán, feszesen, hegykén, rátartósan járni, tánczolni. Hegyezd meg! Ni, hogyan hegyezi! Nyelvét hegyezni valakire. Tollat hegyezni a műbírák ellen. Fülét hegyezni, nagy részvéttel hallgatni.