, v. HĚGYES v. HÖGYES, (hegy-es) mn. tt. hegyes-t v. ~et, tb. ~ek. 1) Oly vidékről, tartományról, országról stb. mondjuk, melyet hegyek lepnek, pl. Felső-Magyarország, Erdély stb. Hegyes Gömör, Hont, Liptó. Hegyes völgyes vidék. Számos hegyek neve is. 2) Csúcsos, csúcscsal végződő, minek szurós, bökős vége van. Több vidékbeliek ezen értelemben zárt ě-vel ejtik ki a képzőt hegyěs, hěgyěs (högyös). Hěgyěs végü bot. Hěgyěs fogak. Hěgyěs szarvak. Hěgyěs szarvú ökörnek letörik a szarvát. (Km.). Hěgyěs tőr, kard, ár, szigony, kés. Ellentéte: tompa, csonka. 3) Átv. ért. szellemi fínomsága, csipőssége által meglepő, fulánkos, élczes. Hěgyěs (am. éles) elméjü ember. Hegyes (am. éles) mondat. Hěgyěs szókkal bökdösni valakit. 4) Átv. ért. mondják oly emberről, ki büszkeségből, rátartó nyalkaságból újjai hegyén jár. Hěgyěs legényke. Hěgyěs toborzók. Jaj be hěgyěs ő kigyelme, rá sem néz az emberre. Máskép: hěgyke. Ez értelemben is több vidékbeliek zárt ě-vel ejtik: hěgyěs (högyös).