, női kn. tt. Hedvig-et. Hedwig. Szent Hedvig, első Lajos királyunk leánya. Igen bájos és jeles költői mű Vörösmartynak ,Hedvig czímü legendája.
"S ím király leánya Hedvig ott ült
Ifjusága hajnal köntösében,
S rózsafelhők arczi, szép hajának
Gyönge fodra barna köd valának,
S minden ami kellem és gyönyör van,
Harczban állott termetén, vonásin;
S a szemérem diadalma rajtok
Mint királyné ünnepelt szelíden."
Heyse idegen szótárában a 12-ik kiadásban ezt olvassuk: Hedwig, régi német (Haduwic ezen régi felső német szótól: hadu, régi északi nyelven: hödhr, a hadi szerencse istene és wic Kampf [víj, viadal], tehát tulajdonképen am. hadi viadal stb. Látjuk, hogy a magyarban nem kell messze keresni a had szót, mert ma is él, és innen hadúr, betü szerént is alig különbözik hödhr szótól).