, v. HÉ! indulatszó, melylyel valakit szólítunk, figyelmeztetünk. He! jöszte ide. Ne menj oda, he! Hé legények, vigyázzatok. Mit akarsz, hé! Rokon vele a latin heus, franczia hé, német he! vagy heh! sínai hu, (interjectio admirandi et interrogandi). Mint gyök megvan a madárhajtó vagy üző hess! a lúdhajtó hej hej! hel hel! indulatszókban is. Tisza mellékén még kicsinyező ka is járul hozzá: héka, és néhutt: hékás; amaz első személyü birtokraggal hékám leginkább ifjak között igen nagyon bizalmas megszólitásban használtatik. A székelyeknél szintén eléjön öszvetett kicsinzővel: hécske.