v. HĚBĚG v. HÖBÖG, (heb-eg) önh. m. hebeg-tem, ~tél, ~ětt, (v. höbög, höbögött). Oly emberről, kivált gyermekről mondjuk, ki igen szaporán vagy akadozó nyelven beszél, s a szókat csak tördelve és zavartan ejti ki. Némely tájszólással: ebeg. V. ö. REBEG.