, fn. tt. házsárt-ot, harm. szr. ~ja. Úgy látszik vagy a franczia hasard szóból módosult, melynek 1-ső jelentése: véletlenség, esetlegesség, továbbá: veszélyezés, különösen vakmerő, veszélylyel járó játéknem, milyenek a nagyban menő koczka, kártya; vagy ami hihetőbb, az nem más, mint a perzsa házár, mely Vullers szerént főnévül am. molestia, affictio, továbbá: increpatio, objurgatio; s magyarban mai szokott értelme épen ezek után am. veszekedő pirongatózás, szóval való garázdálkodás. A perzsában további származékok: házárden vagy hazáriden, am. molestia afficere, offendere, objurgare, innen ismét házáris, am. molestia, afflictio, offensio stb. Eléjön t nélkül házsárság szóban Mándy Péter jegyzései közt. Molnár Albertnél házsárt, am. lusus, palaestra, Fechten, Fechtschule; házsártos am. lusor, gladiator, ein Fechter, Hasardspieler; házsártoskodom, digladior stb. de ezekben a viaskodási jelentések mai napság nemcsak ismeretlenek, hanem a franczia szótárakban sem találhatók. S ha veszélyes szerencsejátékot akarunk értetni, ma is francziás kiejtéssel csak,hazárdjáték-et mondunk. Párizpápai,digladior szó alatt eléhozza ugyan a,házsártoskodom szót, de a példa mondatot: "De ea re digladiantur inter se" így magyarázza: Egymással házsártoskodnak, felette koczódnak, tehát ezt érti alatta szóval veszekednek, tökéletesen a mai értelemben.
Az Érdy-codexben olvassuk: "kik nem hásártra, sem torkosságra, sem drága ruházatokra nem vesztegetik az szent alamizsnát." Itt tehát a franczia,hasard, azaz játék értelemben jön elé.